Narnoo: 06/10/12

Óriások és manók földjén

Egy kappadókiai délután

4.nap

Egész éjszaka buszoztunk, ami abból a szempontból nagyon hasznos volt, hogy tudtunk hol aludni.
Mikor éjszaka megállt a busz, és kimentem wc-re egy ilyen tipikus autopálya melleti "auto grill"-szerűségbe, azt sem tudtam hol vagyok. Formailag ugyanolyan mint egy európai, de mintha messze-messze Ázsiában lettem volna, az áru teljen más, tipikus török édesség, kicsit lerobanttabb, mindenhol szőnyegek, közelkeleti arcok.
Aztán reggel mikor épphogy csak leszálltunk a buszról, máris öten voltunk, három Isztanbulban tanuló, német lány csatlakozott hozzánk.

Kappadókia egy természeti csoda.
Minden nyolcmilló évvel ezelőtt kezdődött.. :) Amikor még működő vulkánok uralták a tájat, a folyamtosan lerakódó hamu és láva megemelte a talaj szintjét, a hamu tufakőzetté tömörödött, s bazalt rakódott rá. Aztán eltelt pár év és nagyon különleges alakzatcsodák jöttek létre. Több völgyre oszlik a terület, melyeket külön-külön különböző alakzatformák tesznek egyedivé.
Göreméből egy óra gyaloglás az ötven fokban az út szélén, és megérkeztünk Love Valleybe.
Azt hiszem nem kell magyarázni miért kapta ezt a nevet. :D

Ezt Gergőtől kértem.

És a völgy mélyén ott laknak a manók,

és különös házőrzőik..

A cukorsüvegeken innen és túl.

Ez is Gergőé.

Annak ellenére, hogy azt mondták ne aludjunk kinn, úgy döntöttünk öten, hogy maradunk.
Rám, éjszaka törnek a kérdések és kétségek, hogy mi is lesz majd, így a hely elhagyatott hatására nem volt valami kellemes éjszakám. Ez reggelre teljesen elmúlt, ahogy szoktunk hozzá a helyhez.
Ha valaki ide kívánkozik, számoljon azzal, hogy korán reggel nagyon különös égből érkező, fújtató hangok keltik majd, akárhol is alszik kinn vagy benn, fenn vagy lenn..
És mikor kinyitja a szemét hát ilyesmi tárul a szeme elé:

Szóval, itt maradtunk még egy napot ketten, aztán másnap reggel visszajöttünk Göreme-be, ahol találtunk egy kempinget. Most itt vagyunk 2 napja, és cserébe, hogy reklámozzuk őket, adnak majd egy kis diszkántot. Úgy, hogy majd jön egy kis reklám.

Még egy napot Kappadókiában töltöttünk. Ahol a kemping főnök még azt is felajánlotta, hogy elvisz majd engem a légbalonokra, de természetesen hozzátette, hogy csak egy embert tud elvinni, és az pont én vagyok. Úgyhogy nagyon gyorsan tériszonyom lett..

Hát így készült a tea..

De nagyon rendesek voltak, mert ahogy megcsináltam az ajánlást a blogra, hirdetést küldtem róluk magyaroknak, egy napot elengedtek a fizetésnél, meg a sok teát amit ittunk, meg egy nagy vacsorát is kaptunk. Szóval elég jó, fegyver vagy eszköz ez a blog.

Egyébként nagyon sok külföldi van itt, csak a kempingünkben voltak svédek, alaszkaiak, hollandok meg egy idős új-zélandi házaspár akik egy éve úton van biciklivel. Velük elérhetőséget is cseréltünk, hátha mégis sikerül eljutni oda.

Töltök még pár képet fel erről a helyről, hogy jobban átjöjjön milyen.

Ez egy másik jellegzetes hely Kappadókiában: Rose Valley
Ezekből 2 az enyém, a többi G-jé, azt hiszem nehéz kitalálni.