Shiraz (Irán)

Na feltöltöttem az utolsó két bejegyzést Iránról:  Isfahan és Shiraz)

Shirazban nagyon meleg volt, úgyhogy ha tehettük nem sokat voltunk kinnt de azért meg néztük egy-két dolgot. És elvittek minket Eminék nagyon messzire a nagyon melegben, úgyhogy heten ültünk  a taxiban, és nem egyszer nekünk kellett betolni a taxit mert lerobbant.. de itt ez bárhol előfordul..

Shiraz egyébként azért érdekes mert pár kilóméterre tőle fekszik Pasargadai (az első perzsa birodalom) és perszepolisz (jelentése perzsák városa), az első nagy perzsa birodalom. Aminek építészeti stílusa megmutatja az egykori város multikulturalizmusát. És ódákat zengenek a dicsőségéről és erejéről. Aztán i.e. 330 körül jött Nagy Sándor és az egészet porig égette, mivel nem építettek falakat és védőrendszert. Úgyhogy ők mindig kihangsúlyozzák, hogy Nagy Sándor nem is volt olyan nagy, mivel ilyet tett.

Nagy Kűrosz sír emléke

Pasargadai, első perzsa város

 Az egész út során alig találkoztunk külföldiekkel, talán csak egyszer, de itt belebotlottunk négy magyarba, ami nagyon meglepő volt.

                                                                     Perszepolisz

Perszepolisz kapuja

Aztán találkoztunk  C.S.  (ez lesz a couch surfing rövídítése) házában egy német párral akik már másfél éve úton vannak, és pont abból az irányból jöttek ahová mi megyünk, úgyhogy sokat meséltek. És mesélték, hogy volt, hogy kérdezte tőlük valaki Iránban, hogy honnan jöttek és mikor a srác meghalotta, hogy Németország akkor kiabált, hogy : „I love Hitler!!”. És aztán mesélték még csmóan, hogy Iránban Hitler egész népszerűségnek örvend, mivel őt tartják az igazi patriótának. A másik ok meg valószínűleg az, hogy maga az Irán szó is,  azt jelenti, hogy „Árják földje” amiből következtetni lehet, miért is áll közel hozzájuk Hitler „árja elmélete”.

A shirazi bazár:

sajnos ez elég homályos lett..

Kipróbáltuk az itt jelegzetes:  vanília fagyit egy csomó frissen csavart répalével, meg a sáfrányos Danette-t (mert itt Iránban nagyon olcsó a sáfrány és ezért sok minden készül belőle), meg a rózsa fagyit, és rózsa szörpöt, mert itt nagy kultúrája van a rózsából készült édességeknek.

Itt voltunk négy napig aztán visszamentünk Teheránba egy napra, míg gépre nem szálltunk.

Összeszedtük, hogy ha valaki Iránban megakar élni akkor a következőkből kell választania és biztos, hogy nem fog éhen halni (ez félig-meddig Törökországra is igaz):   :D :D

 -ha sál boltja van

- ha mantut (hosszú újjú kabátszerűség, amit kötelező hordani a nőknek) árul

- ha nagy fekete anyagokat árul (csadornak)

-teát főz

-teás készleteket készít

-smink boltja van

-kebabot készít

- taxit vezet

És aztán már nagyon vártunk Indiára, úgyhogy elhagytuk Iránt.

De nagyon sok jó tapasztalattal gazdagodtunk..

Isfahan (Irán)

képpel, mert történet úgy sincs nagyon, viszont annál több kép.

Teheránban kiderült, hogy nem tudunk tovább menni földön, mert lezárták az iráni-pakisztáni határt, úgyhogy a legolcsóbb variáció egy Teherán-Delhi repülőjegy volt. Az indulásig azonban volt még 2 hetünk, ezért lementünk délre Isfahanba. Északon megismert barátaink, Eminék leutaztak hozzánk és együtt töltöttük az utolsó két hetet.

Isfahan városa nagyon híres a képzőművészetéről meg a perzsa szőnyeg kereskedelméről, ahogy ez a képeken látszik is.Van egy nagyon szép, bazárral körülölelt főtere, ami olyan hosszú, hogy akár 1-2 órát is sétálhatsz benne akkor sem lyukadsz a végére.

A főtér: 

"Negyven oszlop" a történelmi épület neve:

A Bazár, és a szőnyegkereskedés:

ilyet mi is szeretnénk..

Egy szőnyegkereskedőnél, ahol szemtanúja voltunk annak, ahogy egy svájci pár épp egy kis 100cmX80cm-es szőnyeget vett meg csupán 2000 dollárért..

Isfahan jellegzetes képzőművészete:

Épp festik a fém "tányérokat"

Isfahan erről az édességről híres, ami egy növényi szirupból és pisztáciából készül

Fűszerek mindenhol..

Itt majdnem biciklikre ültünk, mert kiderült, hogy fél napig ingyen kölcsönözhetsz biciklit a városban bárhol. Aztán tudatomra adták, hogy nők nem ülhetnek biciklire, ami azért kicsit sokkolt. Ezen kívül megtudtuk azt is, hogy törvény ellenese házi állatot az utcán sétáltatni. Ennek egyébként az az oka, hogy az ő kultúrájukban a macska és kutya (is) a  tisztátalan állatok közé tartozik, ezért csak kóbor állatokat látni mindenhol.

Szóval nem ültünk biciklire és  közben megjöttek Eminék, így velük jártuk be a várost.

A városnézés kissé hosszúra sikeredett, mivel négyük közül, hárman archeológiát tanultak, ezért kis túlzással, minden apró kis repedést ecsettel és nagyítóval vizsgáltak meg. Érdekes volt, hogy elvittek egy feltúrt kis utcába  és egy kis kapargálás után (állításuk szerint, de én hiszek nekik) ezer éves cserép maradványokat találtunk.

Az ásatás helyszíne.. :)

Egész nap sétáltunk a bazárkörül és ráakadtunk erre a nagyon régi mecsetre:


Jame mecset

ez meg itt egy iráni nő

Este fáradtan megérkeztünk a folyóhoz, amiben egy csepp víz sem volt..

Szárazság idején elzárják a folyókat, hogy legyen ivóvizük az embereknek.

Ha víz nem is volt, legalább megtudtuk nézni a  szép hidat és élveztük a jó hangulatot.

sajnos nem tudom a híd nevét, túl bonyolult volt megjegyezni :(

Találkoztunk egy Csurfingessel is aki körbevezetett miket egy-két szép helyen. Ő volt az első kevésbé jó élményünk Couchsurfinggel. Az a típus volt aki azért segít embereknek, hogy minél több referenciája legyen a C.S.-en és napi tízszer mondta el, hogy ha nem írunk neki jó referenciát akkor megkeres és megöl. Szóval pár óra után az agyunkra ment, de szerencsére nem sok ilyen van.
Két napot töltöttünk, főleg pihentünk, mert olyan meleg volt, hogy felforrt az agyunk, aztán felültünk egy buszra, és hat óra alatt leértünk Shirazra.

Hú ezt pedig nem hagyhattam ki: Egy iráni Barbie :D