Delhi (India)

                                    Üdvözöl India!

Iránban mindenki akivel találkoztunk mondta, hogy mondjuk el a világnak, hogy Irán milyen jó hely, az emberek milyen kedvesek, és senkinek semmi félnivalója nincs, ha odalátogat. Ígéretemhez híven ezt utólag is ki kell hangsúlyoznom még egyszer, mert ez az igazság.

Amikor megérkeztünk Indiába rögtön éreztem, hogy ez valami egészen más lesz. Irán után India olyan volt mintha valami egészen más világban születtünk volna újra. Nem is tudom, hogy van e két ilyen ellentétes ország, ráadásul nem is olyan messze egymástól. Utólag átértékelve Irán kicsit olyan volt, ahol minden ami az érzékeknek jó és ami kicsit is immateriális az tilos. Ez persze nem a hétköznapi emberek hibája! Óriási különbség, amit azonnal érzel Indiában, hogy itt az emberek mind büszkék a vallásosságukra, az utcán rengeteg gurut látsz, és a többség vallásosnak tartja magát: fiatalok, öregek, gazdagok szegények. Ez nagyon fura volt, a hivatalosan iszlám köztársaság Irán után, ahol az általunk megismert, minden bizonnyal az átlagnál nyitottabb (nyugatiasabb?) emberek jó része sértésnek vette ha vallásosnak tartották őket.

Egy-két hétbe tellett újra megszoknom, hogy nem bűn egy helyi vendéglátó házából kijönnöm, mert senki nem fogja érte megbüntetni a házigazdát (mint Iránban), vagy hogy a rendőrök nem azt nézik, hogy mit csinálsz rosszul, hogyan öltözöl, és hogyan büntethetnek meg.

Még az iráni reptéren feltűnt egy öreg hippi figura, (ami Iránban igencsak szemet szúr) és végül vele utaztunk Delhibe, egy hozzánk csapódó új-zélandi lány és egy szintén társuló amerikai fiú társaságában. A repülőből kiszállva harapni lehetett a levegőt, olyan párás volt a monszun miatt, de esővel nem találkoztunk. Aztán az öreg megmutatta a régi bazárt, ahol most, utunk kezdete óta először rengeteg turistát láttunk.

Már az első délután sikeresen meg volt az első találkozásom egy patkánnyal, ami a teázóban hirtelen az ölembe ugrott, és azt mondta, hogy ÜDVÖZÖL INDIA!:D

Az első dhaba kajálda ahova beültünk a többiekkel

Elsőre egy kicsit sok, de inkább sokk volt Delhi belvárosa, rengeteg szeméttel, kéregetővel, hajléktalan kisgyerekkel, tehénnel meg kóbor kutyával. De Irán után hamar hozzászoktunk az új környezethez, és nagyon örültünk az indiai kajának, a nehéz, húsos iráni kaja után, végre rengeteg zöldség meg minden ami könnyű. Itt nem nehéz vegetáriánusnak lenni, nem is csodálkozom, hogy az emberek nagy része az, mert a húsárus helyek láttán, az embernek nem sok kedve van húst enni.

Este aztán elmetróztunk a C.S.-höz aki még nem volt otthon, de valakit elküldött elénk, hogy beengedjen a lakásába, és hirtelen egy igazi indiai lakótelepen találtuk magunkat. Összezsúfolt kis lakások, szemetes piszkos utcák, mindenki kinn ül a földön a ház előtt, és valamit ügyködik.. 

A lakásból kinézve

Vendéglátónk mondta, hogy ha éjszaka valami csikiz vagy kapargatja a bőrünket, akkor azok csak a ház egerei lehetnek, ne aggódjunk.

Delhiből nem láttunk sokat, mert nem terveztük, hogy sokáig maradunk (csak 2 napot), túl zajos és zsúfolt volt nekünk, de azért a különös hangulata megérintett minket. Főleg az illatok és szagok hagytak  benyomást bennem, a  füstölő vagy az olajok illatával keveredő bűz, mert a bűzt tisztán sosem éreztünk, mindig elnyomták valamivel. A szemetet nekem nagyon nehéz megszoknom, (még Irán után is ahol szintén sok volt) sokszor olyan érzés mintha egy egyméteres szemét rétegen járkálnánk, a látképnek meghatározó a része a földbe ágyazott rengeteg papír, meg celofán, meg kis ez-az. A C.S. olyan rendes volt, hogy megtervezte nekünk előre az egész 3-4 hónapot Indiában, percről-percre, amit sajnos nem fogunk tudni betartani, de ettől függetlenül nagyon jó kapcsolatba kerültünk vele.

Delhi, "főbazár"

Delhi este

Delhiben az sem ritka, hogy ha egyedül sétálsz, hirtelen oda lép hozzád egy guru (ahogy ez velem is történt) és elmondja, hogy mi a kedvenc színed, épp kik várnak rád, kire gondolsz, hány betűből áll az apád neve, stb. aztán hozzáteszi, hogy az illúzió világban élsz, és csak ő tudja a megoldást a problémáidra, ahhoz viszont, hogy elmondja nem kevés pénzt kell neki kiperkálnod. Láttam, hogy többször is, hogy ezt meg is tették.

Ez az a hely ahol nem lepődsz meg semmin.

Itt van pár videó, csak a hangulat kedvéért.

A Delhiben töltött két nap után felültünk egy helyi buszra, ami igazán eredeti élmény volt, hat órán át utaztunk fülsüketítő dudálás és hatalmas rázkódások közepette.

Amin egyébként nem is csodálkozom, mert minden nagy autó hátulján ezt olvashatod:

DUDÁÁÁLJ!!!

Végre megérkeztünk Chandigarh-ba ami Delhitől úgy 200 km-re északra fekszik és Haryana és Punjab fővárosa. Indiában ez volt az első mesterségesen tervezett város, Le Corbusier elgondolásai alapján épült az 50-es években, ezért egész más hangulata van, mint a többi városnak. Nem nagyon láttuk a belvárost, de az utcák hatása inkább európai volt az biztos.

Chandigarh egy utcája, ahol laktunk

Azt sajnálom, hogy az esti teázásunkról nem csináltunk képeket, mert a teázó az pontosan egy fa alatt, kövekkel körberakott kis gázpalackvolt, ahol a bácsi a büdös, zajos, poros autóút mellett főzte nekünk a tejes chait. De nem lett bajunk, sőt egész idáig semmi komoly bajunk nem volt annak ellenére, hogy mindenki figyelmeztetett, hogy Indiában kötelező hányni. Chandigahr-ban egy nagyon csendes nyugodt pihenőnapot töltöttünk el a C.S egyszobás kis lyukában.