Dharamshala (India)

A köveztkező állomásunk a Himalája lábánál fekvő és Himacsál Prades kormányának téli székhelyét adó Dharamshala városa volt, ahová két nap alatt buszoztunk vissza. A buszúton meglepő jelenetnek voltunk tanúi. A kalauz egyszer csak nagy kiabálásban tört ki, mert  az egyik utasnak nem volt jegye, és az úton felszálló ellenőr emiatt megbüntette őt. A kalauz nagyon bepörgött, iszonyú dühvel sietett hátra, és vagy öt pofont lehúzott a potyautasnak, majd hosszasan kiabált vele. Mint ezt megtudtuk később, itt nem az utasokat büntetik meg, hanem a kalauzt, aki nem veszi észre a bliccelőket, ezért ők nagyon komolyan veszik a jegyadást. Az egész busz mosolygott szegény utason, ezért megkérdeztem valakit, hogy gyakran történik-e hasonló eset. Itt sem gyakori az ilyen, de még "belefér" mondta helyi utastársam mosolyogva.

Dharamshala azért is kedvelt hely, mert a Dalai Láma és kísérete itt lakik, amikor épp nem utazik  minden felé. 

A főutca Mcload Ganj-ban

Egy helyi pár a busz megállóban

Mivel ez a hely több kis faluból tevődik össze, mi próbáltunk valami csöndes helyet találni az egyik falu szélén. Megkerestünk egy szállást, amit még egy litván lány ajánlott északon, és nagyon örültünk mikor megtaláltuk. A ház egészen fenn volt a hegyen, a teraszról a kilátás talán a legjobb volt az egész faluban, és összesen olyan 700 ft-ot fizettünk ketten egy napra, úgyhogy konyhánk is volt.

Konyha!!! Ugyanis az elmúlt időszakban fenn északon már nagyon elegünk lett az egyhangú étkezésből. Rizst ehettünk lencsével meg chapatival (kenyérlepény), vagy chapatit lencsével meg rizzsel, esetleg lencsét rizzsel meg chapatival, vagy ha nagyon kreatívak volt akkor lencsét chapatival meg rizssel.. Volt, hogy egy egész falu csak ezt főzött, viszont választani lehetett, hogy kinél szeretnél rizst enni, lencsét meg chapatit. Persze azóta eltelt egy kis idő, és megszerettük a lencsét a rizst meg chapatit, mi is rászoktunk és hetek óta csak ezt esszük, akár ellennénk ezzel egész életünkben. Olyan finom!)

Thali

Momo :)

Fenn Ladakhban és Dharamsalában, a tibeti hatás miatt volt még két lehetőség az étel választásakor, a momo, és a vega chowmein. A momo egy kis tészta batyu zöldséggel töltve, a chowmein pedig  zöldséges tészta (de nem a finomabbik fajta). Rossz esetben pedig csak Maggi gyors főzős tészta, ami itt Indiában nagyon elterjedt. Úgyhogy több hét momo, chowmein és a fentebb említettek után nagyszerű volt végre főzni, és azt enni amit szerettünk, pedig az sem volt más mint zöldség rizzsel, vagy tésztával.

Dharamshala állítólag a világ egyik legesősebb helye. És tényleg..

Az első két hétben amit ott töltöttünk csak ködöt láttunk és folyamatosan esőt. Annyi esőt, hogy mindenhol penészgomba szag volt és egy idő után a gomba jelei megjelentek a ruháinkon és a matracon.is.  

fenn a faluban

egy fa yóga center..

Olykor pedig igen nagy bátorság volt számomra a wc-re menetel, ugyanis estefelé kézfej méretű pókok gyűltek össze a fürdőszobában, és várták, hogy elfogyaszthassák a wc-n ülőket.

Ide rengetegen jönnek egyébként több hónapra, kikapcsolódni, vagy valamilyen tanfolyamra járni, mert itt ezerféle tanfolyam közül lehet választani..

Úgyhogy az itt töltött rövid idő alatt ezüst és bronz ötvös lettem.:)

Még egy jelentős benyomásom a helyről, hogy az indiaiak imádják rávágni a kérdésedre:

No possible!!  (Nem lehetséges!!) Szerintem van bennük valami természetes ellenállás a turistákkal, az ideérkező idegenekkel szemben, amit alapvetően meg is értek. Közben megtudtuk azt is, hogy miért van itt mindenhol ennyi izraeli. Náluk nagy kultúrája van annak, hogy a kétéves katonaság után utazással töltik az időt és sokan Indiába jönnek kiheverni  a fáradalmaikat. Sok esetben úgy viselkednek, mintha otthon lennének, és a körülöttük lévők mind azért lennének, hogy kiszolgálják őket. Láttam néhány nem túl szép esetet, hogyan beszélnek a helyiekkel, úgyhogy valamelyest megértem az indiaiak hozzáállást is.

Folyamatosan töltődött fel a ház ahol laktunk, és 2 hét múlva, tele lettünk mindenféle nemzetiséggel, amitől nagyon jó hangulat lett.
Mi azonban nemsokkal ezután leköltöztünk Mcload Ganj-ba, (a nevét egy brit katonai kormányzóról kapta, a ganj pedig szomszédságot jelent hindi nyelvenl) ahol a C.Surfinges, aki egy 21 éves osztrák srác volt, és a civil szervezet önkéntese volt Mcload-ban, egy hétre kölcsön adta az üres, teljesen felszerelt lakását. A Dalai Lámának konkrétan itt van a székhelye és nagyon sok a tibeti száműzött itt.
Minden esetre megint nagy mákunk volt a  szállással. A lakás teraszából nézhettük, ahogy a majmok ide-oda ugrálnak a korlátokon, ami nagyon aranyos volt. Mindaddig, míg egyszer az egyik túl bátor majom  a teraszukra nem ugrott és támadó pozícióban rám nem meresztette a szemét. Gergő majd megfulladt a nevetéstől ahogy rémületemben bemenekültem a házba. Néhány nap múlva viszont tényleg fellázadtak majmok és sorozatosan "támadták" meg a teraszunkat, sőt az egyik bejött a házba is és lelopta a banánt az asztalról. Micsoda meglepetés, hogy pont azt!  Ezután már jöttek sorban és az ablak rácsán nyúlkáltak be, felbátorodva a felderítő hős vakmerőségén.

Ladakh (India)

                                                                 
Leh

Észak Indiában fekszik Jammu-Kashmir megye, ezen belül pedig Ladakh régió, aminek a központja Leh.

A 3000-4000m felett fekvő kis falvak, a sivatagos hegyek között kis zöld oázisok.

A Leh gompa buddhája

Leh gompa ( monostor)

Ladakhot nem véletlenül nevezik kis Tibetnek a meghatározó tibeti hatás és buddhizmus jelenléte miatt. A területen élők nagyjából 80%- a buddhista, de meglepetésünkre a mantrák kántálása mellett olykor-olykor megszólal a müezzin és iszlám imákat énekel, mivel a terület Tibet és a muzulmán Pakisztán között fekszik. Azt olvastam, hogy India más területeihez képest itt a nők igen nagy egyenlőséget élveznek. Ami tényleg tetten érhető, mert nemcsak férfiakat látsz eladóként, sőt a hotelekben, szálláshelyeken is inkább nőket látni tevékenykedni. Sajnos Leh-ből sem maradhatott ki a rengeteg hippi-turista, az izraeli utcával (ami csak azért fura, mert nem értjük mit keres itt), persze azért sikerült találni itt egészen autentikus helyeket is. 

Leh, az utcából ahol laktunk.

Leh kapuja

Az utcán szaladgáló, kis és nagy buddhista szerzetesek, a gyönyörű, olykor havas tetejű hegyek, amelyek körül veszik a területet, az állandó szikrázó napsütés, a csönd, a sok helyi öltözetben kinn ülő és kötő néni érdekes hangulatot ad a helynek.  Ez már a Himalája.

Shanti sztúpa

A fú utca eleje

Kenyér pakora..

Megismerkedtünk egy olasz párral és velük találtunk is egy szép helyi kis vendégházat, ahol a család minden tagja a vendégekkel foglalkozik, még a kislányuk is folyamatosan be volt fogva. A zord tél miatt itt a nyár a fő turista szezon, amitől ők az egész évi betevőjükre való jövedelmet. Emiatt még azt is megteszik, hogy erre az időre kiköltöznek egy sátorba a kertbe, vagy a konyhában alszanak, hogy legyen a vendégeknek elég helye.

Mikor megérkeztünk, megtudtuk, hogy a Dalai Láma pont aznap érkezik és 5 napon át, tanításokat fog tartani. Ez nagy meglepetés volt, úgyhogy én   másnap kora reggel az olaszokkal elmentem meghallgatni a Lámát. Sajnos a fordításból nem sokat értettünk, ezért nem maradtunk félóránál tovább.Ugyanakkor érdekes élmény volt látni, ahogy a város apraja-nagyja összegyűlt egy térre. 

Aztán a következő 3 nap pihentünk és  nézelődtünk... és még többet csodáltuk merengve a hegyeket a szállás kertjéből..

Elterveztük, hogy a 4. napon Gergő felbuszozik északra egy Nubra völgy nevű helyre, én meg az olaszokkal egy 4 napos hegyi túrára megyek.

Sajnos nagyjából indulás előtt 1-2 órával olyan rosszul lettünk mindketten, hogy felváltva adtuk ki az előző napi vacsorát ahol tudtuk. Egész nap fel sem bírtunk kelni a gyengeség miatt.

Lamayuru

A következő napon egy-két dolgot bepakoltunk, hogy ne legyen nehéz túrázni a sok cuccal, erőt vettünk magunkon és kibotorkáltunk a városból, hogy elmenjünk egy kb.6 órányi kocsiútra lévő híres kolostorhoz egy faluban. Szerencsétlenségünkre sikerült lestoppolni  egy kamiont, amiben egy nagyon kedves szikh vallású (ezt onnan lehet tudni, hogy a szikh férfiak fején egy kendő van feltekerve turbánnak) férfi ült, aki útközben megmutatott egy szent szikh helyet, ahol állítólag az első gurujukra egy erős sátán egy nagy szikladarabot dobott, de a guru „keményebb” volt mint a szikla és nem lett semmi baja, sőt a sziklában mai napig látható egy emberi alak lenyomata. A terület egyébként tele van olyan sziklákkal amelyekben hasonló érdekes formájú lenyomatok vannak, ahogy ezt később észrevettük. Lehet, hogy ez a sátán nagyon aktív volt és az összes elhaladó gurura  sziklával dobálózott...?  
Kaptunk egy nagy adag ingyen ebédet, mert itt akárhol jársz és szikh templomba ütközöl szolgálatból, ingyen ebédet készítenek neked. Ez egy nagy lehetőség a potyázó utazóknak, úgyhogy sokan csinálják, hogy felkeresik ezeket a helyeket, és akár ott is alszanak. Na még egy mondat erről az útról, nemrég felfedezték, hogy van egy mágneses terület itt, ahol állítólag az üresben hagyott kocsi a lejtőn felfelé megy magától. Hát ez az amit nem próbáltam ki.

Végül megérkeztünk Lamayurube, ahol a sofőrnek, elegendő apró híján annyi pénzt kellet adnunk, hogy végül rosszabbul jártunk mintha busszal mentünk volna. Lamayuruben nagyon jó volt végig járni a kolostort, de nem maradtunk sokáig mert gyalogolni akartunk tovább egy kis faluba. 

Lamayuru

A kolostor Lamayuruben, kis ülő szerzetesekkel

A kolostor belülről.

Mani kövek

Még indulás előtt észrevettük, hogy a víz amiből már jó sokat ittunk este, és amit most az egyszer nem tisztítottunk meg mert Lehben hagytuk a tisztítót pumpát, víg élőhelye lett pár hosszú vékony kis féregnek. Úgyhogy két percig csöndben álltunk lesokkolva, aztán legyintettünk, hogy mással is előfordul. Ha majd sokat eszünk és mindig éhesek leszünk akkor biztos lenyeltünk párat.

Nem vállaltunk túl nagyot a túrát illetően, az előző napi rosszul lét miatt, de azért gyalogoltunk 4-5 órát a sivatagos, forró hegyekben. Ettől jól kitisztult a fejem. Aztán megérkeztünk egy oázisba ahol a zuhogó patak hangja és a körülöttünk lévő hatalmas csönd vetekedtek egymással, hogy melyikük legyen az erősebb. Apró asszonyok ültek és szedték a zöldségeket vagy gyógynövényeket a kertjükben. Minden szembejövő ránk kiáltott, hogy: Julley!! Ami itt az üdvözölleket jelenti. Egy idős néninél találtunk egy szobát éjszakára. Este beinvitáltak a sötét kis konyhába, ahol a család ült és egészen meglepően egy videót nézett a Dalai Lámáról, esti meseként.

Egész úton arról álmodoztunk idefelé, hogy majd itt láthatunk igazi jakot, és ihatunk igazi sós jakvajas teát. Hát ittunk is.Elég is volt. A jak vajas tea náluk sokszor a vacsorát helyettesíti, úgyhogy öntöttek egy pohárral. Aztán tettek bele tzangpát, ami őrőlt árpa, aztán elővettek egy zacskót és ragaszkodtak hozzá, hogy abból is jó sok kerüljön bele, ami valószínüleg szárított jak sajt volt. Így aztán valami nagyon furcsa trutymó keletkezett amit nagy nyelésekkel aztán sikerült leküldenem. Ha sokáig maradnék egy idő után biztos megszeretném.

Pangong tó

Másnap visszastoppoltunk Lehbe. Pihentünk egy délutánt és hajnalban megint buszra szálltunk, hogy 7 óra alatt felmenjünk a Pangong tóhoz. Ez a hely azért érdekes mert a tó 80% -a Kínában van, illetve Tibetben vagy hogy is mondjam ezt. 4200 m-en fekszik. Itt láttam jakot is az úton, végre.

Úgy igazság szerint az első benyomásom az volt, hogy ez egy ismét egy nagy turista csapda. A busz ugyan elvitt a tóhoz, de a faluig nem, és ott ahol leszálltunk nagyon drága taxik vártak és 7 km ért olyan 3000 forintnak megfelelő összeget kértek el, ami még otthon is sok szerintem. Gyalogoltunk volna, ha nem egy nagy táskával 4000m felett lettünk volna. Az első faluban szintén nagyon drágán, mindenhol csak egyetlen egy féle kaját adtak, és a sátorban alvás is sokba került volna. Ezt mi kihagytuk, és inkább visszagyalogoltunk. Egy órányi út után találtunk egy eldugott helyet ahol sátrat vertünk és reméltük, hogy senki nem vesz észre, mert állítólag önkényesen pénzt kérnek ezért is, ha meglátnak, pedig még ez is India.

Éjszaka a magasság miatt nem éreztem valami jól magam. Arra ébredtem, hogy mikor épp zuhanok az álomba, akkor hirtelen pánik szerűen felkelek, mintha az alvás helyett a testemből akarnék kiugrani, és levegőért kapkodok. Vizünk meg nem volt, mert a tó sós, pedig ilyenkor a víz segíthet.Ez lejátszódott párszor aztán elmúlt és később hallottam az olaszoktól, hogy ugyanezt történt egyikükkel korábban több alkalommal is. Itt találtam egy koponya kinézetű követ és "Ő" lett a barátom, aki egész este örködött a sátor mellett. Sajnos nem hozhattam el, de ha egyszer vissza megyek megkeresem, az biztos.

kőfej

 Így nézett ki kőfej.

 

Fenn, a part közelében töltöttünk egy napot. A tó gyönyörű volt, sütött a nap, csak az a tömény félig modern, ladakhi zene nem kelett volna ami üvöltött a hangszórkból, az egyik kis kajálda felől. 

Összességében, ahogy a képekről is látszik fantasztikus ez a hely. A kirándulás végeztével aztán visszamentünk Lehbe egy napra és készültünk a nagy visszaútra le a hegyekből.