Dharamshala (India)

A köveztkező állomásunk a Himalája lábánál fekvő és Himacsál Prades kormányának téli székhelyét adó Dharamshala városa volt, ahová két nap alatt buszoztunk vissza. A buszúton meglepő jelenetnek voltunk tanúi. A kalauz egyszer csak nagy kiabálásban tört ki, mert  az egyik utasnak nem volt jegye, és az úton felszálló ellenőr emiatt megbüntette őt. A kalauz nagyon bepörgött, iszonyú dühvel sietett hátra, és vagy öt pofont lehúzott a potyautasnak, majd hosszasan kiabált vele. Mint ezt megtudtuk később, itt nem az utasokat büntetik meg, hanem a kalauzt, aki nem veszi észre a bliccelőket, ezért ők nagyon komolyan veszik a jegyadást. Az egész busz mosolygott szegény utason, ezért megkérdeztem valakit, hogy gyakran történik-e hasonló eset. Itt sem gyakori az ilyen, de még "belefér" mondta helyi utastársam mosolyogva.

Dharamshala azért is kedvelt hely, mert a Dalai Láma és kísérete itt lakik, amikor épp nem utazik  minden felé. 

A főutca Mcload Ganj-ban

Egy helyi pár a busz megállóban

Mivel ez a hely több kis faluból tevődik össze, mi próbáltunk valami csöndes helyet találni az egyik falu szélén. Megkerestünk egy szállást, amit még egy litván lány ajánlott északon, és nagyon örültünk mikor megtaláltuk. A ház egészen fenn volt a hegyen, a teraszról a kilátás talán a legjobb volt az egész faluban, és összesen olyan 700 ft-ot fizettünk ketten egy napra, úgyhogy konyhánk is volt.

Konyha!!! Ugyanis az elmúlt időszakban fenn északon már nagyon elegünk lett az egyhangú étkezésből. Rizst ehettünk lencsével meg chapatival (kenyérlepény), vagy chapatit lencsével meg rizzsel, esetleg lencsét rizzsel meg chapatival, vagy ha nagyon kreatívak volt akkor lencsét chapatival meg rizssel.. Volt, hogy egy egész falu csak ezt főzött, viszont választani lehetett, hogy kinél szeretnél rizst enni, lencsét meg chapatit. Persze azóta eltelt egy kis idő, és megszerettük a lencsét a rizst meg chapatit, mi is rászoktunk és hetek óta csak ezt esszük, akár ellennénk ezzel egész életünkben. Olyan finom!)

Thali

Momo :)

Fenn Ladakhban és Dharamsalában, a tibeti hatás miatt volt még két lehetőség az étel választásakor, a momo, és a vega chowmein. A momo egy kis tészta batyu zöldséggel töltve, a chowmein pedig  zöldséges tészta (de nem a finomabbik fajta). Rossz esetben pedig csak Maggi gyors főzős tészta, ami itt Indiában nagyon elterjedt. Úgyhogy több hét momo, chowmein és a fentebb említettek után nagyszerű volt végre főzni, és azt enni amit szerettünk, pedig az sem volt más mint zöldség rizzsel, vagy tésztával.

Dharamshala állítólag a világ egyik legesősebb helye. És tényleg..

Az első két hétben amit ott töltöttünk csak ködöt láttunk és folyamatosan esőt. Annyi esőt, hogy mindenhol penészgomba szag volt és egy idő után a gomba jelei megjelentek a ruháinkon és a matracon.is.  

fenn a faluban

egy fa yóga center..

Olykor pedig igen nagy bátorság volt számomra a wc-re menetel, ugyanis estefelé kézfej méretű pókok gyűltek össze a fürdőszobában, és várták, hogy elfogyaszthassák a wc-n ülőket.

Ide rengetegen jönnek egyébként több hónapra, kikapcsolódni, vagy valamilyen tanfolyamra járni, mert itt ezerféle tanfolyam közül lehet választani..

Úgyhogy az itt töltött rövid idő alatt ezüst és bronz ötvös lettem.:)

Még egy jelentős benyomásom a helyről, hogy az indiaiak imádják rávágni a kérdésedre:

No possible!!  (Nem lehetséges!!) Szerintem van bennük valami természetes ellenállás a turistákkal, az ideérkező idegenekkel szemben, amit alapvetően meg is értek. Közben megtudtuk azt is, hogy miért van itt mindenhol ennyi izraeli. Náluk nagy kultúrája van annak, hogy a kétéves katonaság után utazással töltik az időt és sokan Indiába jönnek kiheverni  a fáradalmaikat. Sok esetben úgy viselkednek, mintha otthon lennének, és a körülöttük lévők mind azért lennének, hogy kiszolgálják őket. Láttam néhány nem túl szép esetet, hogyan beszélnek a helyiekkel, úgyhogy valamelyest megértem az indiaiak hozzáállást is.

Folyamatosan töltődött fel a ház ahol laktunk, és 2 hét múlva, tele lettünk mindenféle nemzetiséggel, amitől nagyon jó hangulat lett.
Mi azonban nemsokkal ezután leköltöztünk Mcload Ganj-ba, (a nevét egy brit katonai kormányzóról kapta, a ganj pedig szomszédságot jelent hindi nyelvenl) ahol a C.Surfinges, aki egy 21 éves osztrák srác volt, és a civil szervezet önkéntese volt Mcload-ban, egy hétre kölcsön adta az üres, teljesen felszerelt lakását. A Dalai Lámának konkrétan itt van a székhelye és nagyon sok a tibeti száműzött itt.
Minden esetre megint nagy mákunk volt a  szállással. A lakás teraszából nézhettük, ahogy a majmok ide-oda ugrálnak a korlátokon, ami nagyon aranyos volt. Mindaddig, míg egyszer az egyik túl bátor majom  a teraszukra nem ugrott és támadó pozícióban rám nem meresztette a szemét. Gergő majd megfulladt a nevetéstől ahogy rémületemben bemenekültem a házba. Néhány nap múlva viszont tényleg fellázadtak majmok és sorozatosan "támadták" meg a teraszunkat, sőt az egyik bejött a házba is és lelopta a banánt az asztalról. Micsoda meglepetés, hogy pont azt!  Ezután már jöttek sorban és az ablak rácsán nyúlkáltak be, felbátorodva a felderítő hős vakmerőségén.