Kasol (Inida)

és így nézünk ki Indiában..

és így bolondulunk meg..

Elindultunk a HIMALÁJA felé, a Himalája alacsony részeinek a neve Indiában: Himachal. Buszra szálltunk és 8 óra alatt, gyönyörű, alacsony-himlájai táj mellett eljutottunk Kullu-ba, ami egy alig 20 ezres városka az Istenek-völgyében és állítólag egy hippi-turista üdülőhely. 

Kullu, szebbik része:

És láttunk ilyen szép buszokat

Sajnos nem találom azt a képet, amin ez a lány nagyon huncutul belemosolyog a kamerába miközben énekelget, és a szemeiből valami olyasmi jön: Nem látod, hogy ez az egész élet csak egy játék?

valami nagy tanító lehet... :)

Kullu nem igazán tetszett mert egy nagyon zajos, nagyon piszkos és nagyon zsúfolt kis város volt, úgyhogy kivettünk egy szobát és másnap reggel visszabuszoztunk Kasolba. 
Kasol a Parvati völgyben, 1600 méter magasan fekvő turisták által kedvelt falu és úgy másfél órát utaztunk odáig a zsúfolt buszon. (A videón még nem zsúfolt, de ezután még vagy 100-an szálltak fel)

Egy templom útközben

Megérkeztünk egy gyönyörű völgybe, ahol hatalmas, finom gyanta illatú fenyővel borított hegyek vettek körül, és egy nagy hegyi folyó zúdult keresztül rajta.

Kasolról azt írta a Lonely Planet, hogy egy igazi hippi falu, ami elég hamar be is bizonyosodott. Ahogy megérkeztünk rögtön feltűnt, hogy az ott lakók 70 százaléka fehér, a fehérek 90 százaléka pedig izraeli volt. Egyébként egész észak Indiában nagyon meglepően, bárhova mész héberül fognak hozzád beszélni, és bután néznek ha azt válaszolod, hogy te nem Izraelből jöttél.

Minden turistahelyen külön izraeli utcák vannak izraeli feliratokkal, teázókkal és boltokkal.

Mikor Indiába készültem nem gondoltam volna, hogy egyszer csak Izraelbe érkezem.(Pedig szeretnék elmenni oda is.)

Kasolban töltöttünk 5 napot és az első nap elbuszoztunk még beljebb a hegyekbe egy kis faluba Pulgába, ami nagyon különleges volt, egész más építészet és kultúra mint a tipikus indiai.

ők egész nap itt ülnek

A szállásunk kertjében

Az eltévedés előtt:

Na ilyet sem látsz otthon..
Erre a helyre azért nem mehettünk be,  mert egy isten lakik benne

A gyógynövényt hordó bácsi

Egyébként ahogy egyre északra megy az ember minden nagyon megváltozik, az arcok, az öltözék, a nyelv, a házak, a táj, minden egyre távol-keletiesebb lesz, egyre erősebb a kínai-tibeti hatás. Ez a hely annyira érdekes és legalább olyan különleges mint Nepál, úgy hogy igazából végig gondoltuk, hogy a Nepálra szánt pénzt, időt és energiát észak-India bejárására fordítjuk, Nepált majd a következő alkalommal járjuk be.

Az út során itt éreztem először, hogy igazán nagy nyugalom vesz körül, ahonnan most először nem akartam elsietni. Szóval Pulgába három izraelivel mentünk és azt terveztük, hogy visszatúrázunk Kasolba. A túra vége az lett, hogy eltévedtünk és egyszer csak egy szakadék tetején voltunk. Sehol egy ösvény és csak bíztunk benne, hogy van egy olyan út lefelé ami nem függőlegesen a szakadékba vezet. Aztán mire kitaláltunk onnan, egy újabb szakadék felett találtuk magunkat és a majdnem függőlegesen meredek, esőtől csúszós hegyoldalon, a bokrokba kapaszkodva ereszkedtünk le. Lekéstük az utolsó buszt ami Kasolba ment és elkeseredve beszálltunk egy nagyon drága taxiba. Egyébként India –ha már az áraknál tartok- nagyon olcsó. Delhiben simán jóllaksz 300 ft-ból egész nap. A metrójegy, a légkondis, tiszta modern metróban nagyjából tizedannyi mint otthon.

Körülbelül 300-400 Ft-ért kapható egy jó nadrág, vagy két jó fölső, igaz a minősége nincs garantálva, de ennyiért ez is jó. A mangó isteni, és kb egy kilót vehetsz 150 Ft-nak megfelelő helyi pénzért, úgyhogy azt csak úgy tömjük magunkba. :)  így:

Mi csak helyi busszal közlekedünk, ami lehet, hogy a legtöbb európai ember igényeinek nem felel meg, de itt ez éri meg legjobban, 6 óra (kb 250km)  buszozás olyan 500-600 ft. Kasolban egy nagyon szép szobát kaptunk fejenként 400 forintért, meleg vizű fürdőszobával ( ami Indiában nem mindig egyértelmű). Kasol a többi helyhez képest is nagyon olcsó, úgyhogy maradtunk 3 napot a házban aztán, elmentünk sátrazni a folyó mellé. Ott aztán a sátorozás első estéjén elkezdtem a medvéktől rettegni, de a következő estére már valahogy megnyugodtam. (A félelem azért annyira nem volt ok nélküli, mert pár heggyel odébb élnek medvék egy nyitott nemzeti parkban) Viszont volt egy házőrzőnk, aki útközben csapódott mellénk. Biztos ő üldözte el a medvéket.. 

Aztán még egy harmadik estét is akartunk maradni de reggelre megemelkedett a folyó a monszun miatt és így a hegyen kellett visszamennünk, mert túl nagy volt a sodrás.

Még hezitáltunk 1 órát, hogy maradjunk e, mert eredetileg egy Moksha nevű fesztivál miatt érkeztünk oda. Lehetőségünk lett volna ingyen belépőre, egy kis pakolásért cserébe, de kicsit elegünk lett a sok turistából, akik nem igen mosolyogtak, csak arra koncentráltak, hogy elég hippinek nézzenek ki.

Éppen valami ünnep volt:

És ilyen szép, színes kalapjuk van itt északon a férfiaknak..