Ladakh (India)

                                                                 
Leh

Észak Indiában fekszik Jammu-Kashmir megye, ezen belül pedig Ladakh régió, aminek a központja Leh.

A 3000-4000m felett fekvő kis falvak, a sivatagos hegyek között kis zöld oázisok.

A Leh gompa buddhája

Leh gompa ( monostor)

Ladakhot nem véletlenül nevezik kis Tibetnek a meghatározó tibeti hatás és buddhizmus jelenléte miatt. A területen élők nagyjából 80%- a buddhista, de meglepetésünkre a mantrák kántálása mellett olykor-olykor megszólal a müezzin és iszlám imákat énekel, mivel a terület Tibet és a muzulmán Pakisztán között fekszik. Azt olvastam, hogy India más területeihez képest itt a nők igen nagy egyenlőséget élveznek. Ami tényleg tetten érhető, mert nemcsak férfiakat látsz eladóként, sőt a hotelekben, szálláshelyeken is inkább nőket látni tevékenykedni. Sajnos Leh-ből sem maradhatott ki a rengeteg hippi-turista, az izraeli utcával (ami csak azért fura, mert nem értjük mit keres itt), persze azért sikerült találni itt egészen autentikus helyeket is. 

Leh, az utcából ahol laktunk.

Leh kapuja

Az utcán szaladgáló, kis és nagy buddhista szerzetesek, a gyönyörű, olykor havas tetejű hegyek, amelyek körül veszik a területet, az állandó szikrázó napsütés, a csönd, a sok helyi öltözetben kinn ülő és kötő néni érdekes hangulatot ad a helynek.  Ez már a Himalája.

Shanti sztúpa

A fú utca eleje

Kenyér pakora..

Megismerkedtünk egy olasz párral és velük találtunk is egy szép helyi kis vendégházat, ahol a család minden tagja a vendégekkel foglalkozik, még a kislányuk is folyamatosan be volt fogva. A zord tél miatt itt a nyár a fő turista szezon, amitől ők az egész évi betevőjükre való jövedelmet. Emiatt még azt is megteszik, hogy erre az időre kiköltöznek egy sátorba a kertbe, vagy a konyhában alszanak, hogy legyen a vendégeknek elég helye.

Mikor megérkeztünk, megtudtuk, hogy a Dalai Láma pont aznap érkezik és 5 napon át, tanításokat fog tartani. Ez nagy meglepetés volt, úgyhogy én   másnap kora reggel az olaszokkal elmentem meghallgatni a Lámát. Sajnos a fordításból nem sokat értettünk, ezért nem maradtunk félóránál tovább.Ugyanakkor érdekes élmény volt látni, ahogy a város apraja-nagyja összegyűlt egy térre. 

Aztán a következő 3 nap pihentünk és  nézelődtünk... és még többet csodáltuk merengve a hegyeket a szállás kertjéből..

Elterveztük, hogy a 4. napon Gergő felbuszozik északra egy Nubra völgy nevű helyre, én meg az olaszokkal egy 4 napos hegyi túrára megyek.

Sajnos nagyjából indulás előtt 1-2 órával olyan rosszul lettünk mindketten, hogy felváltva adtuk ki az előző napi vacsorát ahol tudtuk. Egész nap fel sem bírtunk kelni a gyengeség miatt.

Lamayuru

A következő napon egy-két dolgot bepakoltunk, hogy ne legyen nehéz túrázni a sok cuccal, erőt vettünk magunkon és kibotorkáltunk a városból, hogy elmenjünk egy kb.6 órányi kocsiútra lévő híres kolostorhoz egy faluban. Szerencsétlenségünkre sikerült lestoppolni  egy kamiont, amiben egy nagyon kedves szikh vallású (ezt onnan lehet tudni, hogy a szikh férfiak fején egy kendő van feltekerve turbánnak) férfi ült, aki útközben megmutatott egy szent szikh helyet, ahol állítólag az első gurujukra egy erős sátán egy nagy szikladarabot dobott, de a guru „keményebb” volt mint a szikla és nem lett semmi baja, sőt a sziklában mai napig látható egy emberi alak lenyomata. A terület egyébként tele van olyan sziklákkal amelyekben hasonló érdekes formájú lenyomatok vannak, ahogy ezt később észrevettük. Lehet, hogy ez a sátán nagyon aktív volt és az összes elhaladó gurura  sziklával dobálózott...?  
Kaptunk egy nagy adag ingyen ebédet, mert itt akárhol jársz és szikh templomba ütközöl szolgálatból, ingyen ebédet készítenek neked. Ez egy nagy lehetőség a potyázó utazóknak, úgyhogy sokan csinálják, hogy felkeresik ezeket a helyeket, és akár ott is alszanak. Na még egy mondat erről az útról, nemrég felfedezték, hogy van egy mágneses terület itt, ahol állítólag az üresben hagyott kocsi a lejtőn felfelé megy magától. Hát ez az amit nem próbáltam ki.

Végül megérkeztünk Lamayurube, ahol a sofőrnek, elegendő apró híján annyi pénzt kellet adnunk, hogy végül rosszabbul jártunk mintha busszal mentünk volna. Lamayuruben nagyon jó volt végig járni a kolostort, de nem maradtunk sokáig mert gyalogolni akartunk tovább egy kis faluba. 

Lamayuru

A kolostor Lamayuruben, kis ülő szerzetesekkel

A kolostor belülről.

Mani kövek

Még indulás előtt észrevettük, hogy a víz amiből már jó sokat ittunk este, és amit most az egyszer nem tisztítottunk meg mert Lehben hagytuk a tisztítót pumpát, víg élőhelye lett pár hosszú vékony kis féregnek. Úgyhogy két percig csöndben álltunk lesokkolva, aztán legyintettünk, hogy mással is előfordul. Ha majd sokat eszünk és mindig éhesek leszünk akkor biztos lenyeltünk párat.

Nem vállaltunk túl nagyot a túrát illetően, az előző napi rosszul lét miatt, de azért gyalogoltunk 4-5 órát a sivatagos, forró hegyekben. Ettől jól kitisztult a fejem. Aztán megérkeztünk egy oázisba ahol a zuhogó patak hangja és a körülöttünk lévő hatalmas csönd vetekedtek egymással, hogy melyikük legyen az erősebb. Apró asszonyok ültek és szedték a zöldségeket vagy gyógynövényeket a kertjükben. Minden szembejövő ránk kiáltott, hogy: Julley!! Ami itt az üdvözölleket jelenti. Egy idős néninél találtunk egy szobát éjszakára. Este beinvitáltak a sötét kis konyhába, ahol a család ült és egészen meglepően egy videót nézett a Dalai Lámáról, esti meseként.

Egész úton arról álmodoztunk idefelé, hogy majd itt láthatunk igazi jakot, és ihatunk igazi sós jakvajas teát. Hát ittunk is.Elég is volt. A jak vajas tea náluk sokszor a vacsorát helyettesíti, úgyhogy öntöttek egy pohárral. Aztán tettek bele tzangpát, ami őrőlt árpa, aztán elővettek egy zacskót és ragaszkodtak hozzá, hogy abból is jó sok kerüljön bele, ami valószínüleg szárított jak sajt volt. Így aztán valami nagyon furcsa trutymó keletkezett amit nagy nyelésekkel aztán sikerült leküldenem. Ha sokáig maradnék egy idő után biztos megszeretném.

Pangong tó

Másnap visszastoppoltunk Lehbe. Pihentünk egy délutánt és hajnalban megint buszra szálltunk, hogy 7 óra alatt felmenjünk a Pangong tóhoz. Ez a hely azért érdekes mert a tó 80% -a Kínában van, illetve Tibetben vagy hogy is mondjam ezt. 4200 m-en fekszik. Itt láttam jakot is az úton, végre.

Úgy igazság szerint az első benyomásom az volt, hogy ez egy ismét egy nagy turista csapda. A busz ugyan elvitt a tóhoz, de a faluig nem, és ott ahol leszálltunk nagyon drága taxik vártak és 7 km ért olyan 3000 forintnak megfelelő összeget kértek el, ami még otthon is sok szerintem. Gyalogoltunk volna, ha nem egy nagy táskával 4000m felett lettünk volna. Az első faluban szintén nagyon drágán, mindenhol csak egyetlen egy féle kaját adtak, és a sátorban alvás is sokba került volna. Ezt mi kihagytuk, és inkább visszagyalogoltunk. Egy órányi út után találtunk egy eldugott helyet ahol sátrat vertünk és reméltük, hogy senki nem vesz észre, mert állítólag önkényesen pénzt kérnek ezért is, ha meglátnak, pedig még ez is India.

Éjszaka a magasság miatt nem éreztem valami jól magam. Arra ébredtem, hogy mikor épp zuhanok az álomba, akkor hirtelen pánik szerűen felkelek, mintha az alvás helyett a testemből akarnék kiugrani, és levegőért kapkodok. Vizünk meg nem volt, mert a tó sós, pedig ilyenkor a víz segíthet.Ez lejátszódott párszor aztán elmúlt és később hallottam az olaszoktól, hogy ugyanezt történt egyikükkel korábban több alkalommal is. Itt találtam egy koponya kinézetű követ és "Ő" lett a barátom, aki egész este örködött a sátor mellett. Sajnos nem hozhattam el, de ha egyszer vissza megyek megkeresem, az biztos.

kőfej

 Így nézett ki kőfej.

 

Fenn, a part közelében töltöttünk egy napot. A tó gyönyörű volt, sütött a nap, csak az a tömény félig modern, ladakhi zene nem kelett volna ami üvöltött a hangszórkból, az egyik kis kajálda felől. 

Összességében, ahogy a képekről is látszik fantasztikus ez a hely. A kirándulás végeztével aztán visszamentünk Lehbe egy napra és készültünk a nagy visszaútra le a hegyekből.