Isfahan (Irán)

képpel, mert történet úgy sincs nagyon, viszont annál több kép.

Teheránban kiderült, hogy nem tudunk tovább menni földön, mert lezárták az iráni-pakisztáni határt, úgyhogy a legolcsóbb variáció egy Teherán-Delhi repülőjegy volt. Az indulásig azonban volt még 2 hetünk, ezért lementünk délre Isfahanba. Északon megismert barátaink, Eminék leutaztak hozzánk és együtt töltöttük az utolsó két hetet.

Isfahan városa nagyon híres a képzőművészetéről meg a perzsa szőnyeg kereskedelméről, ahogy ez a képeken látszik is.Van egy nagyon szép, bazárral körülölelt főtere, ami olyan hosszú, hogy akár 1-2 órát is sétálhatsz benne akkor sem lyukadsz a végére.

A főtér: 

"Negyven oszlop" a történelmi épület neve:

A Bazár, és a szőnyegkereskedés:

ilyet mi is szeretnénk..

Egy szőnyegkereskedőnél, ahol szemtanúja voltunk annak, ahogy egy svájci pár épp egy kis 100cmX80cm-es szőnyeget vett meg csupán 2000 dollárért..

Isfahan jellegzetes képzőművészete:

Épp festik a fém "tányérokat"

Isfahan erről az édességről híres, ami egy növényi szirupból és pisztáciából készül

Fűszerek mindenhol..

Itt majdnem biciklikre ültünk, mert kiderült, hogy fél napig ingyen kölcsönözhetsz biciklit a városban bárhol. Aztán tudatomra adták, hogy nők nem ülhetnek biciklire, ami azért kicsit sokkolt. Ezen kívül megtudtuk azt is, hogy törvény ellenese házi állatot az utcán sétáltatni. Ennek egyébként az az oka, hogy az ő kultúrájukban a macska és kutya (is) a  tisztátalan állatok közé tartozik, ezért csak kóbor állatokat látni mindenhol.

Szóval nem ültünk biciklire és  közben megjöttek Eminék, így velük jártuk be a várost.

A városnézés kissé hosszúra sikeredett, mivel négyük közül, hárman archeológiát tanultak, ezért kis túlzással, minden apró kis repedést ecsettel és nagyítóval vizsgáltak meg. Érdekes volt, hogy elvittek egy feltúrt kis utcába  és egy kis kapargálás után (állításuk szerint, de én hiszek nekik) ezer éves cserép maradványokat találtunk.

Az ásatás helyszíne.. :)

Egész nap sétáltunk a bazárkörül és ráakadtunk erre a nagyon régi mecsetre:


Jame mecset

ez meg itt egy iráni nő

Este fáradtan megérkeztünk a folyóhoz, amiben egy csepp víz sem volt..

Szárazság idején elzárják a folyókat, hogy legyen ivóvizük az embereknek.

Ha víz nem is volt, legalább megtudtuk nézni a  szép hidat és élveztük a jó hangulatot.

sajnos nem tudom a híd nevét, túl bonyolult volt megjegyezni :(

Találkoztunk egy Csurfingessel is aki körbevezetett miket egy-két szép helyen. Ő volt az első kevésbé jó élményünk Couchsurfinggel. Az a típus volt aki azért segít embereknek, hogy minél több referenciája legyen a C.S.-en és napi tízszer mondta el, hogy ha nem írunk neki jó referenciát akkor megkeres és megöl. Szóval pár óra után az agyunkra ment, de szerencsére nem sok ilyen van.
Két napot töltöttünk, főleg pihentünk, mert olyan meleg volt, hogy felforrt az agyunk, aztán felültünk egy buszra, és hat óra alatt leértünk Shirazra.

Hú ezt pedig nem hagyhattam ki: Egy iráni Barbie :D